Tudnivalók

Tetoválás Történelem Módszerek Ápolás

Tetoválás

A tetoválás során az emberi vagy állati bőr pigmentálását változtatják meg a bőrrétegekbe vitt színezőanyagok segítségével a legkülönbözőbb célokkal, mint például a test díszítése, a törzsi hovatartozás jelzése, esetleg az azonosítás, mint például a kutyák fülébe tetovált szám esetén. A tetoválás szó eredete a tatau polinéziai szóra nyúlik vissza. A szó Tahitiből terjedt el világszerte, első ízben Joseph Banks természettudós jegyezte fel 1769-ben, Cook hajóján, az Endeavour-on. A 18. században a tattaow és tattow írásmóddal igyekeztek a szó fonetikáját visszaadni. A Cookot követő utak tengerészei terjesztették el mind a szó használatát, mind magát a tetoválást is Európában. Az angolosított kiejtés írásbeli tükrözése különböző változatok után tattoo formában állapodott meg.

Történelem

A legrégebbi ismert emberi tetoválást Ötzi viselte, az 1990-es években az Alpokban talált férfimúmia, korát kb. 5000 évesre becsülik. Bőre párhuzamos és keresztre emlékeztető rajzolatokkal volt díszítve. Egyiptomi agyagfigurákon látható pontsoros dísz az i. e. 4. évezredből. Thébai női múmián egyértelműen festéknyomokat találtak szintén az i. e. 4. évezredből. Hasonló korú mezopotámiai agyagszobrokon is tetoválás látható. A görög korban Hérodotosz feljegyzései szerint a trákoknál a tetoválás az előkelőség jele volt. Az i. e. 6. századból származik Aetius orvos leírása a tetoválás technikájáról. Leírása alapján a tetoválásra kijelölt területet először fertőtlenítő hatású növények levével mosták le, majd a formát tűvel böködték a bőrbe "amíg a katonának vére nem folyt", végül alaposan bedörzsölték a tintát, amihez hagymalébe kevert egyiptomi fenyő kérgét, rozsdát, gubacsot és kénsavat használtak. Felderítőik azonosítására és rangjelzésük könnyebb azonosítása végett került a katonákra varrat. A rómaiaknál a bűnözőket és rabszolgákat jelölték meg bőrbe karcolt jelekkel. Galénosz római orvos feljegyezte hogyan távolította el egy felszabadított gladiátor tetoválását. Római korból származó feljegyzések maradtak fent az asszírok, agatirszek, skótok, illetve piktek tetoválásairól. Ázsiai népeknél egyes kínai és vietnámi törzseknél az állatábrázolások voltak gyakoriak. Japánban egy krónika említi a 720-as években arcon viselt vallási témájú tetoválások szokását. Még korábban a bűnözőket jelölték meg tetoválással a homlokukon. A ma ismert japán az egész testre kiterjedő színes tetoválás az 1700-as években alakult ki, mivel színes ruhát csak a királyi család hordhatott, a közemberek testüket színes tetoválással ékesítették. Amerikai, afrikai és óceáni népeknél is gyakori volt a test díszítése bőrbe karcolt jelekkel. Az angol tattoo szó Tahiti tatu (nyomot hagyni) szóból ered. Az európai népeknél a tetoválás újbóli felfedezése egy Polinéziából Londonba hozott férfi által terjedt el az 1600-as években. A 19. és 20. század elején illegális volt a tetoválás, elsősorban a börtönökben bűnözők között vált szokássá. Általánosan a kozmetikai tetoválások terjedtek el, a szemöldök, szájkontúr kiemelésére. Mára már minden korú és társadalmi állású embereknél találkozunk testdíszítéssel. Az első tetoválógépet 1891-ben Samuel O’Rilley szabadalmaztatta Thomas Alva Edison elektronikus tolla alapján.

Módszerek

Hagyományos és modern eljárások

A pontozó (szúró) tetoválásnál a mintát hegyes eszközzel (tű, tövis) ütik a bőrbe, majd a szúrt pontokkal borított felületet eltávolíthatatlan festékanyaggal dörzsölik be. Ez a tetoválás elsősorban a világos bőrű népeknél gyakori. A legművészibb pontozó tetoválással Polinéziában és Japánban - ahol Irezuminak hívják - találkozunk.A hegtetoválásnál a bőrt éles tárggyal felkarcolják, a sebekbe hamut, agyagot, faszenet dörzsölnek, vagy maró folyadékkal kezelik, és ezt az eljárást addig ismétlik, míg kiemelkedő hegek nem keletkeznek. Ehhez a tetoválási módhoz tartozik az az eljárás is, amikor a díszhegeket ráégetik a bőrre. A hegtetoválás elsősorban Afrikában és az óceániai térség sötét bőrű csoportjainál terjedt el.A tetoválás ritka formája az úgynevezett varrásos tetoválás. Ennél vékony, korommal átitatott fonalat húznak a bőr alá. Ez a fajta tetoválás főleg Szibériában ismeretes, innen juthatott el az eszkimókhoz, ezektől pedig az északnyugat-amerikai partvidék egyes indián törzseihez.Ma már létezik úgynevezett kozmetikai tetoválás is, mely azt jelenti, hogy nem kell életünk végéig magunkon viselni a művészi alkotást, mivel az kb. 2 év alatt eltűnik. Az eljárás lényege, hogy a festéket nem juttatják olyan mélyre a bőrben, mint a normális tetoválásnál, így az hámosodással lassan eltűnik.

A modern tetoválótű

A jó minőségű tű valóban hegyes, ezt nagyítóval lehet ellenőrizni, amit minden tetoválás előtt megtesznek a profik. Van olyan gyári tű, ami olyan károsodást szenved a gyártás alatt, hogy az teljesen visszagörbül. A tetoválás alatt ezek a tűhibák nem mindig érzékelhetőek, de a tetoválás begyógyulása után észrevehetővé válik a hiba. Jó esetben csak halványabb lesz a tetoválás, de néha rózsaszínű vadhúsok is kialakulhatnak, amit plasztikai sebész távolít el. A gyárilag forrasztott tűk általában sterilizálva és sterilen-csomagolva kerülnek forgalomba, de hibás ezek között is akad. A házilag készített tű sterilizálása nehezebben megoldható.

Festékanyagok

A tetoválófestékek jelentősen befolyásolják a tetoválás színeit, hiszen a festék legyógyulás utáni élénkségétől függ a művészi összhatás. A tetoválófestékek minősége nem egyszer bizonytalan, a jó színminőséget biztosító neves márkák festékei között is akadhat olyan, amely allergiát okozhat. Régebben olyan 3-4 árnyalatot is fakulhatott a tetoválás de a mai modern technikának köszönhetően ugyanolyan szép élénken és tartósak maradnak a színek mint tetoválás után.

Ápolás

A tetoválás ápolása nagyon fontos - a végeredményt nagyban befolyásolja. Az első pár napban védeni kell a külső hatásoktól. Ezt általában fóliával teszik. A gógyulási folyamat alatt rendszeres időközönként kezelni kijelölt hámosító és hidratáló hatású krémmel (pl. Bepanthen vagy Tattoomed).